Kedves Gyura és KMÉM/PAX Barátaim!

 

Több okból nem veszek részt az utolsó ITN-on, a búcsútalálkozón, de lélekben egy kicsit ott vagyok Veletek.

Mielőtt köszönetet mondanék, Q.H.Flaccus optimista vallomását mintegy „megkeresztelve“ és a KMÉM-re, tagjainak tevékenységére alkalmazva állítom, a KMÉM is elmondhatja: non omnis moriar.

 

A nyugati Magyar Pax Romana/ KMÉM csupán szervezeti formájában szűnik meg. A Leuven-i újjáalakulás óta 50 év alatt felhalmozódott, a PAX/KMÉM humán erőforrásai által létrehozott, alkotott, ápolt és továbbadott szellemi, lelki, erkölcsi (tanszcendens) keresztény értékek, aere perennii,“ élnek, legalábbis mint inspirációk, Magyarországon és máshol, íratlan és írásos hagyományokban. Ez utóbbi több mint csak „Archivmaterial“.

Ha valaki halotti torra jött, talán KMÉM -költségen sirató asszonyokat is várva, tudhatja: ami megszűnik, tantum corpus, szervezet, korporáció. A halhatatlannak a halotti tor, elsiratás értelmetlen.

 

A KMEM nevében ill. szellemében bárki „összejöhet“ hagyományt ápolva, továbbadva szerte a világon, Bécsben, Torontoban, Münchenben....

A fenti értelemben ércnél maradandóbb PAX/ KMÉM emléket állítottál Gyura munkatársaiddal, méltón Galambos Gy., Cserháti L. és a többi nagy elődödhöz.

Köszönet érte!

 

Fél évszázados PR / KMÉM időnkénti tagságommal, a teljességre való törekvés nélkül szívből köszönöm Neked, Évának, Beának, Vass Gy. atyának, Dzsingisznek és sok, név szerint nem említettnek a közös munka, együttlét alatt az irántam és nejem, Kati iránt tanúsított szeretet, megbecsülés, megértés, türelem különböző megnyilvánulásait, mindennapi gyakorlatát.

Ugyanakkor nem vesszük rossz néven azoktól, akik talán akut vagy krónikus testi-lelki állapotuk, természetük, vagy koruk miatt erre nem voltak és ma sem képesek. Még ha,megbántva is érezhetnénk magunkat, elfelejtjük, csak a szépre, jóra emlékezünk…

Ugyanezt kérjük Mindnyájatoktól velünk szemben!

Reméljük, a jövőben gyakran lesz alkalmunk más körülmények között találkozni.

 

Szeretettel köszöntve Mindnyájatokat :

 

Világhy Ernő, Kati

 

Köln, 2009. április 22.

 

 

 

 

Kedves KMÉM-es Barátaim!

 

 

Engedjétek meg, hogy a magam KMÉM-es élményeimet megosszam veletek.

 

1990 előtt a Szabad Európa Rádió állandóan zavart adásaiból ismertem, hogy Húsvét után keresztény magyar értelmiségiek találkozókat tartanak, ahol a világ minden részéről évről évre összegyűlnek.

Az ismertetett előadások igazi értelmiségi csemegének bizonyultak az ön-és állami cenzúrához szokott itteni magyarnak.

 

S jött az 1990. évi győri tanulmányi hét, ahol személyesen is találkoztam sokatokkal, s végre szabadon hallgathattam előadást mindarról, amely egy zártabb világban élő keresztényt foglalkoztatott.

Életem egyik meghatározó élménye volt ez a győri találkozó.

 

Korábban a templomba szorított egyházban csak szűk baráti körben lehetett keresztény kultúrával, s a világ fejlődésével jelentkező kérdésekre adandó keresztény válaszokkal foglalkozni.

A gettósított egyházban nem volt lehetőség nyíltan, a zsinat utáni egyházról beszélni, főleg nem laikusként.

 

S ott, Győrben, egy új világgal szembesültem, ahol nyíltan, mint életük meghatározó jegyét vállalják kereszténységüket értelmiségiek, s laikusként keresik a keresztény választ korunk kérdéseire.

 

Ugyanakkor nagy szomorúsággal éreztem, hogy ez az a társaság, amely hiányzott és hiányzik Magyarországról.

Ez az a közösség, amely hiányzik a magyarországi közéletből, s ti vagytok azok, akik keresztény véleményetekkel formálni tudnátok a hirtelen szabaddá vált magyar közgondolkozást.

Ennek fájdalmas hiányát egyre inkább érezzük.

 

Gondolkodásmódotok, véleményetek az ismételt találkozások kapcsán sokunkban gyökeret eresztettek, segítették tájékozódásunkat a világ és a magyar társadalom dolgaiban.

 

A II.világháború utáni egyetemes magyar kultúrának, ezen belül a keresztény kultúrának kitörölhetetlen, megkerülhetetlen szervezete volt a KMÉM.

Ezt a szerepet kívánja a továbbiakban már itthon betölteni a MAGYAR PAX ROMANA, amelynek megszületésénél is bábáskodtatok, s azóta is mint édes gyermeketekkel foglalkoztok, segítitek fejlődését.

 

Kedves KMÉM-es barátaim!

Áldjon meg mindnyájatokat a Gondviselő Atya a több évtizedes helytállásotokért, s mindazokért a javakért, amelyekkel bennünket megajándékoztatok, gazdagítottatok.

 

Hálás szeretettel:  Bodonovich Jenő

Budapest, 2009. április 24.

 

 

 

Kedves János!

Köszönöm a leveledet.

Bár megértem, de fáj a KMÉM mint szervezet feloszlása. Gondolom mindannyian így vagyunk vele.

Míg fiatalok voltunk, könnyebb volt, de ahogy halad az idő, mind kevesebben tudunk a munkában részt venni.

Kor, egészség, anyagi nehézségek, stb.

 

Sokszor köszönöm mit Te és Ti tettetek az évek folyamán.

Talán nem lenne elég az a kis cikk, henem egy "gyászjelentés" kéne, mert valószínűleg sokan érzik úgy, mintha egy családtagot vesztettek volna. Erre az OSZK Gyászjelentés gyüjteményében precedens is van. Szívesen megszerkesztek egy ilyet, melyet minden ismert aktív tag "aláírhatna".

 

Üdvözlettel:

Rakovszky István

2009. június 16.

 

 

KMÉM nagy volt és nagy marad az emlékezetekben.
Az összes alapítónak és fenntartónak köszönet!
 
Bárdos-Féltoronyi Miklós
 

2009 július